John Lennon/Plastic Ono Band

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az 1970. december 11-én megjelent John Lennon/Plastic Ono Band John Lennon első hivatalos szólólemeze. Ez előtt három kísérleti albumot Yoko Onóval közösen, egy koncert albumot pedig a The Plastic Ono Band neve alatt jelentetett meg. A Beatles-tagok első szólólemezei közül ez jelent meg a legkésőbb. Széles körben elterjedt az a nézet, miszerint ez Lennon legjobb szólólemeze.

A Beatles 1970 áprilisában történt feloszlása után Lennon és Ono részt vett Arthur Janov négy hónapos ősterápiáján, Los Angelesben. Mivel ez a terápia arra szolgált, hogy szembenézzen gyerekkori traumáival (lemondtak róla, magányos volt, anyja meghalt), Lennon szabadjára engedte dühét, traumáival a művészet segítségével számolt le. Ono ugyanekkor felvett albuma (Yoko Ono/Plastic Ono Band) az asszony számára egy lelki megtisztulással ért fel.

Szeptemberben visszatértek Nagy-Britanniába, és megkérték Phil Spectort, hogy mindkettejük albumának legyen a társproducere. Ringo Starr dobolt, Klaus Voormann (egy régi barát Hamburgból, a Revolver borítójának tervezője és a Manfred Mann tagja) basszusgitározott, Billy Preston, aki korábban a Beatles-szel is dolgozott, a God című dalban zongorázott. Lennon játszotta az összes gitárszólamot és a legtöbb zongoraszólamot is.

Mivel az album középpontjában a nyers érzelmek állnak, a zene eléggé egyszerű. Az egyetlen, amit szabadjára engedtek, az Lennon szívszaggató kiáltása (a terápia hatása), ez a Mother és a Well Well Well című dalban kap fontos szerepet.

Az albumon Lennon több témát érint: a Motherben azt, hogy szülei elhagyták; a társadalmi osztályharcot a Working Class Hero-ban (ez az egyik első dal, melyben előfordul a „fucking” szó, ráadásul kétszer is); a Love emlékeztető, hogy a fájdalom és a düh ellenére még fontos neki a szerelem; és végül a God, amelyben mindent tagad, ami a popkultúráról szól – a Beatlest is – és kimondja, hogy ő és Ono csak egymásban hisznek és mindenkitől függetlenek.

Megjelenése idején sokan dicsérték az albumot, és rendkívüli őszintesége miatt ma is nagy megbecsülésnek örvend. 1971 elején Nagy-Britanniában 8., az USA-ban a 6. lett.

A 2000-ben megjelent, újrakevert CD változaton két új dal volt: Lennon 1971-es slágere, a Power to the People, valamint a Do the Oz, mely az 1998-as John Lennon Anthologyn jelent meg.

2003-ban a Minden idők 500 legjobb albuma szavazásán a John Lennon/Plastic Ono Band a 22. helyet érte el. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.